A Szent Péter Apostol Művének alapítása, története

A Népek Evangelizációja Kongregáció (Congregazione per l'Evangelizzazione dei Popoli) ismertetője

A Pápai Missziós Művek karizmatikus és erősen laikus jellege világosan látható a Szent Péter Apostol Társaság alapításában. A Társaság Franciaországban született, a Missions Étrangéres de Paris (MEP) részéről Nagasaki apostoli vikáriusa, Mons. Cousin javaslatára. Meg volt győződve arról, hogy szükség van helyi papságra, akiket abban az időben „bennszülött papságként” ismertek. Ezért ez a Társaság kiemelten az evangelizáció növekedésének egyik legsürgetőbb feltételével foglalkozik: nevezetesen a helyi papság oktatására és képzésére szolgáló szemináriumok létesítésével és fenntartásával a missziós országokban.

Terve megvalósítása céljából, hogy Japánban szemináriumot létesítsen a japán papok spirituális és teológiai képzésére, Mons. Cousin egy fiatal laikus nőhöz, Jeanne Bigard kisasszonyhoz fordul. Jeanne 1859. december 8-án Normandiában egy jómódú családban született, édesanyjától, Stephanie-tól örökölte a lelki élet iránti élénk érdeklődését. Erős késztetést érez az Evangélium hirdetői, különösképpen a misszionárius papok szükségletei iránti. Félszegsége és gyenge egészsége ellenére mélyen érinti ez a gondolat, amely aztán egész életének céljává válik. Ennek érdekében végiglátogatja Franciaország valamennyi egyházmegyéjét, és utazásokat tesz még Rómába is.

Tekintélyes anyagi támogatást ad a Kyoto-i Xavéri Szt. Ferenc templom felépítésére. Apja halálát követően Jeanne eladja mindenét, és édesanyjával együtt két igen szerény kis szobába húzódva élnek, hogy mindenüket a misszióknak adhassák. Rendszeres levelezést folytat a misszionáriusokkal, és azonnal válaszol Mons. Cousin kérésére: minden energiáját arra szenteli, hogy összegyűjtse a szükséges pénzt a japán szeminárium létesítésére. Jeanne következetessége miatt „csökönyösnek” látszik. Nemsokára feladatai annyira megnövekednek, és oly hosszú időt vesznek igénybe, hogy be kellett látnia: egyedül, szervezeti háttér nélkül nem képes ellátni a missziók támogatásának feladatát. Ezért 1889. és 1896. között Társaságot alapít, amelyből később a
Szent Péter Apostol Társasága lett. Jeanne Bigard 1894-ben kiadja első, minden keresztényhez szóló Nyilatkozatát, hogy felhívja figyelmüket a Katolikus Missziók növekedése érdekében kifejtett munka fontosságára. Összeül a Társaság első Igazgatótanácsa, és 1896-ban nyilvánosságra hozzák első körlevelüket.

A Szent Péter Apostol Társaságot hivatalosan 1889-ben a franciaországi Caenban alapítják meg. 1901-ben a központi iroda Párizsba költözik, majd később a svájci Fribourgba, ezzel is hangsúlyozva világi jellegüket, és hogy a pénz kezelésének sokkal nagyobb autonómiát biztosítsanak. 1920-ban a központi iroda Rómába költözik. XIII. Leó pápa „Ad extremas Orientis” című enciklikájában minden kereszténynek ajánlja ezt a Társaságot, XI. Pius pápa pedig 1922. május 3-án „pápai” címmel ismeri el az előző két társasággal egyetemben. Édesanyja, Stephanie halála - 1903. január 5. - után Jeanne mély depresszióba esik, amely életét fájdalmas kálváriává változtatja. Állapotának ismeretében a Művet a fribourgi Ferences Mária Misszionárius Nővérekre bízza. Többszöri, különböző kórházakban való kezelés után, mentális állapotának romlása miatt, Jeanne-t Alençonba, a Szent József nővérekhez viszik, ahol 1934. április 18-án meghal.

Jeanne Bigard örökségül hagyja az Egyházra, korának szinte prófétai felismeréseként, hogy a missziós feladat világot átívelő nagyságrendű munka; hogy a helyi papság léte elsőrendűen fontos; hogy szükség van a laikusok nagyobb érzékenységére az „öregebb” egyházak spirituális és emberi mozgósítása céljából; hogy fontos a fiatal egyházakkal való szolidaritás. Ezek a missziós tavasz magjai, melyek a missziós egyház minden tagjában szárba szökkenhetnek.

Jeanne Művének jelentőségét Szt. Pál szavaiban lelhetjük fel: „Hogy higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse?” (Róm 10, 14). A bennszülött papság növekedésének szükségszerűségét Jézus szavai igazolják: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20, 21). Amint szükség van az evangélium munkásaira, ugyanúgy az evangélium hirdetésének minden nép kultúráján, vallásán, életén és szociális szervezetein kell alapulnia. Mindezt jobban tudják és hasznosítják is e népek fiai és leányai, és a helyi egyházak bennszülött papsága.

A Szent Péter Apostol Pápai Művének céljai

1. A helyi papok és szerzetesek képzésének és oktatásának kitartó ajánlása.
2. A helyi papság és a helyi szerzetesi közösségek növekedésében való részvétel ima és anyagi támogatás útján.
3. Kiemelt figyelem biztosítása az ifjúság missziós képzésére, szem előtt tartva a papi és szerzetesi hivatások számának növelését, különösen a missziókban.
4. A katolikus laikusok nagyobb méretű bevonása, nem csak adományokkal, hanem a missziós tevékenységekben való személyes, elkötelezett részvétellel.

Támogatási lehetőségek

Lelki- szellemi támogatás

1. Szünet nélküli ima a missziós papi hivatásokért, Jézus parancsának megfelelően: „Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába” (Mt 9,38).
2. Az apostoli élet területén a barátság, a másik iránti érdeklődés és a megosztás lelki láncolatának kiépítése levelezés, egymás meglátogatása, valamint az egyházak különféle oktatási és képzési központjaival való sokrétű kapcsolattartás útján.
3. Más egyházmegyék és szerzetesi kongregációk tagjainak a saját intézményekben keresztény testvériséggel és örömmel való fogadása, olyan lelki környezetben, ahol mintegy felülmúlhatják egymást az Isten szolgálatában.

Anyagi támogatás

1. Pénzügyi támogatás felajánlása a missziós egyházak szemináriumainak és a szerzetesek képzési létesítményeinek fejlesztésére a missziós egyházak területén.
2. A Hivatás Vasárnapjának (általában Húsvét 4. Jó Pásztor vasárnapja) megünneplése imával, lelki tevékenységekkel és a szemináriumok számára külön felajánlással.
3. „Ösztöndíjak” nyújtása a missziós szemináriumokban tanuló egyes szeminaristák számára, anyagi- és képzési szükségleteik fedezésére.
4. Papnövendékek adoptálása egyénileg, valamint csoportos hozzájárulással, mintegy elkísérve őket céljukig, a pappá szentelésig.
5. Plébániai szervezetek szintjén részt venni missziós területeken új szemináriumok felépítésében és fenntartásában.