Pápai Missziós Művek Pontifical Mission Societies

Hírek: Az istentiszteleti helyek küldetésváltása és az egyházi kulturális javak kezelése - pápai üzenetVissza a listához

2018. december 03.

Utalt Szent II. János Pál pápa szavaira, aki kérte a helyi egyházakat, hogy megfelelően használják kulturális javaikat. Ugyanis azok arra ösztönzik az embereket, hogy a lélek értékeit élőbben érzékeljék. E javak továbbá tanúságot tesznek Isten jelenlétéről az emberiség történetében és az egyház életében, valamint felkészítik a lelket az evangéliumi újdonság befogadására. Ferenc pápa rámutatott, hogy Laudato si k. enciklikájában a teológiai esztétikának szociális dimenziót adott: „ha figyelmet szentelünk és szeretjük a szépséget, az segít kilépni a haszonelvű pragmatizmusból” (n.215).

Az egyházi kulturális javak a közösség hitének tanúságtevői

A kulturális javakról teológiai elmélkedést is lehet folytatni, ha figyelembe vesszük, hogy részét képezik a szent liturgiának, az evangelizálásnak és a szeretet gyakorlásának. Az istentiszteleti helyeknek és tárgyaknak a hívek számára van egyfajta olyan állandó lenyomata, amely azt követően sem vész el, ha elvesztik rendeltetésüket. Az egyházi kulturális javak a közösség hitének tanúságtevői, amely létrehozta azokat az évszázadok során. Ezért a maguk módján az evangelizálás eszközei a hit hirdetésének, a prédikációnak és a katekézisnek a megszokott eszközei mellett. Meg lehet őrizni eredeti jelentéstartalmukat megfelelő múzeumi kiállítás keretében, amely nemcsak a művészettörténet dokumentumainak tekinti azokat, hanem új életet ad nekik, hogy tovább tudják folytatni egyházi küldetésüket.

Az egyházi javaknak nincs abszolút értékük

Az egyházi javak az egyházi közösségben végzett karitatív tevékenységre szolgálnak. A római Szent Lőrinc vértanú példáját említve – aki eladta a javakat, hogy táplálni tudja a szegényeket – a pápa rámutatott: bár az egyház feladata a javainak a védelmezése és megőrzése, azoknak nincs abszolút értékük. Szükség esetén az ember magasabb rendű javát kell, hogy szolgálják, különösen is a szegények szolgálatában. Sok templomra néhány évvel ezelőttig szükség volt, de ma már nincs a hívek, a papok hiánya miatt vagy azért, mert a városokban vagy vidéken a lakosság másképpen oszlik meg. Ezt az egyház ne aggódalommal fogadja, hanem az idők jeleként, amelyen el kell gondolkodni és amelyhez alkalmazkodni kell. Elsőbbséget kell adni az időnek a térrel szemben, ami annyit jelent, hogy inkább a folyamatok elindításával, mint a terek birtoklásával foglalkozzunk – idézte a pápa Evangelii gaudium k. apostoli buzdítását (n.223).

Az istentiszteleti helyek eredeti rendeltetésének megváltoztatása sose legyen az első és egyetlen megoldás

Ezt követően a Szentatya annak a reményének adott hangot, hogy a kétnapos konferencia javaslatokat és irányelveket fogalmaz meg. A konkrét és végső döntés azonban a püspököket illeti. A főpásztorokat arra buzdította a pápa, hogy ezen a téren minden döntésük a keresztény közösségben végzett közös gondolkodás eredménye legyen, párbeszédben a világi közösséggel. Az istentiszteleti helyek eredeti rendeltetésének megváltoztatása (dismissione) sose legyen az első és egyetlen megoldás, amire a püspök gondol, és véghezvitele soha ne okozza a hívek megbotránkoztatását. Amikor azonban szükségszerűvé válik, időben illesszék be a megszokott lelkipásztori tervezésbe és előzze meg a megfelelő információadás, a döntés pedig legyen a lehető legszélesebb körben osztott.

Nem lehet pusztán technikai vagy gazdasági szempontból kezelni e kérdéseket

Egy templom építése vagy új célra rendelése olyan műveletek, amelyeket nem lehet pusztán technikai vagy gazdasági szempontból kezelni, hanem a prófécia szellemében kell értékelni. E műveleteken keresztül jut kifejeződésre az egyház hitének tanúságtétele, amely befogadja és értékeli az Úr jelenlétét a történelembe – zárja üzenetét Ferenc pápa az istentiszteleti helyek küldetésváltása és az egyházi kulturális javak kezelése kérdéseiről tartott nemzetközi konferenciára.

Forrás: Vatican News