Pápai Missziós Művek Pontifical Mission Societies

Hírek: Az ifjúságról szóló szinódus záródokumentumának ismertetése – első részVissza a listához

2018. november 08.

Jézus együtt jár a mai „emmauszi fiatalokkal”

A Lukács evangéliumban szereplő emmauszi tanítványok története szolgál az ifjúságról szóló szinódus záródokumentumának vezérfonalául, melynek révén leírták azt a környezetet, amelyben a mai fiatalok élnek és szembesülnek a mai világ bonyolult kihívásaival. A hivatalos szöveg a meghallgatás légköréből indul: alázattal, türelemmel és készséggel fogadták a fiatalokkal folyatott párbeszédet, gondosan ügyelve arra, hogy „elkerüljék az előre gyártott, receptszerű válaszokat”.  A fiatalok a maguk részéről „igénylik, hogy meghallgassák őket, várják az elismerésüket és vezetést kérnek”. Arra vágynak, hogy hangjukat „érdekesnek és érdemesnek tartsák egyházi és társadalmi viszonylatban is”. Az egyház nem mindig ezzel a magatartással fogadta őket – ismeri el a szinódus. A túlterhelt papok és püspökök azonban sokszor azon fáradoznak, hogy időt találjanak a meghallgatásukra. Innét adódik annak a szükségessége, hogy felkészítsék a világi férfiakat és nőket, hogy képesek legyenek ők is a fiatal nemzedékek kísérésére. A globalizáció és az elvilágiasodás jelenségeivel szemben a fiatalok Isten újrafelfedezése és a lelkiség irányába mozdulnak el, ami pedig az egyház számára egy ösztöke lehet, hogy visszanyerje a hit dinamikájának a jelentőségét.

Iskola és plébánia, az oktatás-nevelés kihívásai

Az egyház mai válasza a fiatalok kérdéseire a nevelés területét is érinti. Iskolák, egyetemek, kollégiumok teszik lehetővé a fiatalok átfogó képzését a nevelés és az oktatás területén, miközben az emberi személy előrehaladásának és kibontakozásának evangéliumi példáját nyújtják nekik. Egymással mélyen összefüggő módon, a család, a munkahely és az életvédelem területén, a püspökök az iskola és az egyetem szerepét nélkülözhetetlennek és pótolhatatlannak tartják. A katolikus nevelési intézetek feladata különösképpen is az, hogy szembesítsék a kortárs világ kihívásait a hit elvárásaival, szem előtt tartva a különféle antropológiai távlatokat, a tudományos-technikai lehetőséget, a fogyasztói társadalom változásait és a társadalmi igazságosság elvárásait. A plébániáknak is fontos szerepe van, mert ők a „területi egyház”. Ennek a dinamikájához szükség van egy missziós jellegű új elköteleződésre, mert az eddigi hatékonyság, főként a katekézis területén nem bizonyul elégségesnek a kihívásokkal szemben.    

A migránsok – korunk paradigmája        

A szinódus záródokumentuma kitér a migránsok témájára, ami „korunk paradigmája”, amennyiben strukturális jelenség és nem átmeneti kihívás. Sok migráns „fiatal vagy kiskorú, akik kíséret nélkül vannak, háború, erőszak, politikai vagy vallási üldöztetés, szegénység elől menekülnek és azzal végzettel néznek szembe, hogy az emberkereskedelem, a kábítószer, a pszichikai és fizikai bántalmazás áldozataivá válnak”. Az egyház aggodalma irántuk elsősorban „hiteles emberi támogatásukat” célozza, a „menekültek és üldözöttek befogadásán és a családegyesítés érvényesítésén keresztül”. A fiatalokról szóló püspöki szinódus záródokumentuma azonban azt is hozzáteszi, hogy a „migránsok a gazdagodás lehetőségét” jelentik a befogadó országok társadalma és közösségei számára, „sőt hozzájárulhatnak azok revitalizációjához, újra elevenedéséhez”. A szinódusi atyák ennek kapcsán megismétlik Ferenc pápa kulcskifejezéseit – „befogadni, védelmezni, előmozdítani, integrálni” –, melyek révén legyőzhető a bizalmatlanság és a félelem. A püspökök ugyanakkor nagyobb elkötelezettséget várnak azok érzelmi jogainak garantálásában, akik nem akarják elhagyni hazájukat.

Szilárd elkötelezettség mindenfajta visszaélés ellen   

Széles skálán foglalkoznak a püspökök a visszaélések lehetőségeivel, mint a hatalom, a gazdaság, a lelkiismeret, a szexualitás terén néhány püspök, pap, szerzetes és világi  hívő által elkövetett visszaélésekkel. „Olyan szenvedést okoztak ezáltal az áldozatoknak, mely egész életük végéig tarthat és amit semmiféle bűnbánat nem tud meggyógyítani”. Ebből ered a dokumentum felhívása, hogy „szilárd elkötelezettséget kell foganatosítani a legszigorúbb megelőző intézkedésekkel, hogy megakadályozzák az ilyen esetek megismétlődését. Első lépésként mindenesetre a képzésben résztvevőket kell nagyon alaposan megválogatni és felkészíteni a rájuk váró felelősségre. Szükséges továbbá a „korrupció és a klerikalizmus” gyökeres megszüntetetése, mert ezekben vernek gyökeret a visszaélések. A püspökök hálásak minden fiatalnak, akik „bátran és azonnal hivatalosan felfedik a rosszat”, hiszen ezzel segítik az egyházat, hogy tudomásul vegye a megtörténteket és hogy megfelelő intézkedéseket hozzon, „az irgalmasság ugyanis igazságosságot igényel”. Másfelől nem szabad megfeledkezni a sok világi hívőről, papról, szerzetesről és püspökről, akik napról napra becsülettel szentelik magukat a fiatalok szolgálatának és akik valóban értékes szolgálatot tudnak nyújtani egy korszakos jelentőségű reform számára.

A család az „otthon egyháza”

A záródokumentum jelentős teret szentel a családnak, mely elsődleges vonatkoztatási pont a fiatalok számára, mint az első hit-közösség helye és mint otthoni, család-egyház. Kiemelik a püspökök a nagyszülők szerepét a vallásos nevelés terén, a hit átadásában, másfelől pedig óva intenek az atyai szerep meggyengülésére és azon felnőttek magatartására, akik „fiataloskodnak”. A családi köteléken túl a fiatalok számára nagyon fontosak a kortársaikkal kialakított baráti kapcsolatok, melyben lehetségessé válik a hit megosztása és a kölcsönös segítség a szolidaritásban.     

Az igazságosság előmozdítása a leselejtezés kultúrája ellen

A szinódus fontolóra veszi a fiatalok sérülékenységének néhány formáját az élet különféle területein. Ilyenek a munka, ahol a fiatalok munkanélkülisége eleve szegénnyé teszi a nemzedéküket és aláássa a képességüket az álmok látására. Ilyen továbbá a társadalmi kirekesztés vallási, etnikai vagy gazdasági szempontból, valamint a fogyatékosságból adódó nehézség. Ezzel a „leselejtezés kultúrával”  szemben az egyház feladata, hogy „megtérésre és szolidaritásra” szólítson fel, ami által konkrét segítséget tud nyújtani nehéz helyzetekben. A mások oldalon azonban számos olyan példa látható, ahol a fiatalok eredeti és rájuk jellemző módon tudják kifejezni magukat, mint például az „önkéntesség, az ökológiai témák iránti fogékonyság, a politikai elkötelezettség a közjó építése érdekében”. Éppen ezek révén kérnek a fiatalok az egyháztól „konkrét és összehangolt elkötelezettséget”.

Forrás: P. Vértesaljai László SJ / Paolo Ondarza / Isabella Piro – Vatikáni Rádió